Afrikai harcsa Clarias gariepinus Az intenzív haltermelő telepeken nevelt afrikai harcsa természetes vizeinkbe nem telepíthető, de egyes bérhorgászati vállalkozások a nyári időszakban kínálják horgászoknak e halfaj zsákmányolását. Hazánkba először 1984-ben hozták be. Elsősorban halgazdaságokban tenyésztik, mert melegvízi állat és csak a tartósan 15 oC feletti vízhőmérsékletet képes elviselni. Táplálékát az egész vízrétegben keresi. Magyarország halai közül talán a menyhalhoz és a leső harcsához hasonlít leginkább. Feje lapos, testömegéhez viszonyítva kisebb, mint más harcsáké. Szája nagy, mely körül 8 bajuszszál található. Bőre csupasz, nem fedik pikkelyek. Teste márványszürke, vagy sötét. A farok alatti úszója és a hátúszója eléri a farokúszót. Afrikai hal révén a 25 – 33 fokos vízhőmérsékletet kedveli, de rövid ideig képes elviselni a 12 – 18 oC is. Az oxigénszegény vizeket jól tűri. Átalakult légzőszervének köszönhetően képes a légköri levegőből is felvenni az oxigént. Természetes körülmények között nem szaporodik. Gyorsan növekvő hal, 6 – 8 hónap alatt képes elérni az egy kilogrammos testsúlyt. Táplálkozását tekintve, mindenevő. Megeszi a rovarokat, növényi maradványokat, kisebb halakat is. Mivel nagy sűrűségben tartják, különösebb nehézséget nem okoz megfogása. Akár ragadozó halakra használatos módszerrel, akár giliszta csalival könnyen horogra keríthető. Közkedveltségét főképp a halfogyasztásban nyerte ki. A hazánkban tenyésztett afrikai harcsák 80 %-a exportra kerül. Nálunk csak egy – két piacot és szupermarketet hódított meg. Méret és tilalmi oltalom alá nem helyezett hal.

Amur (Ctenopharyngodon idella Cuvier & Valenciennes, 1844) Megnyúlt testű, hengeres, oldalról enyhén lapított torpedó formájú, rendkívül izmos hal. Feje a testéhez képest kicsi. A száj félig alsó állású, a szájnyílás hátsó része enyhén lefelé lejt. Az ajkak jellegzetesen vastagok és kemények. A nagy szemek a megszokottnál alacsonyabban vannak. A széles homlokon az orrnyílások és a száj között sekély bemélyedés található. A robosztus test viszonylag kicsi úszókat visel. Cycloid pikkelyei nagyok, vastagok és kemények, kaudális peremüket sötét szegély övezi, ettől testén félholdakból álló mintázat látható. Háta zöldesbarna, oldala aranysárga, hasa piszkossárga színű. A mellúszók vörhenyesek, a többi úszó sötétszürke. Ivari dimorfizmus csak tavasszal, az ívást megelőzően alakul ki, a tejesek mellúszói a test felőli oldalon érdes tapintásúvá válnak. Eredeti élőhelyén (kínai nagy folyók, Jangce, Sárga-folyó, Hszicsiang és az Amur középső és alsó folyása) tipikus folyóvízi halnak számít, életének minden szakaszát a főmederben tölti. Ivarérettségét Kínában 4 év alatt éri el, egyéb területen - ahol meghonosították - a földrajzi szélességtől függően 14 hónap (Maláj-félsziget) és 6-10 év (Magyarország, Lengyelország) fejlődési idő szükséges, hogy először ívjanak. A tejesek általában korábban érik el ivarérettségüket. Őshazájában csoportosan ívik a folyók sodorvonalában, kavicsos fenék fölött, 21-22 oC hőmérsékletű vízben, áradások alkalmával a felsőbb szakaszokon. Hazánkban az 1963-tól Kínából és a volt Szovjetunióból importált halat, más európai országok gyakorlatához hasonlóan, mesterséges úton szaporítják. A faj természetes szaporodása hazai vizeinkben még nincs egyértelműen tisztázva, bár jelezték már szaporodását a Dunában (Kászoni, 1988) és a Tiszában (Pintér, 1977, 1989). Az ovulált ikra 1,5-1,8 mm átmérőjű, amely a megtermékenyítés után 3,5-4,5 mm-re duzzad. Az embrionális fejlődés az adott hőmérsékleten igen gyors, mindössze 30-36 óráig tart. A kikelt lárvák 5 mm hosszúak, az exogén táplálkozásra a kelést követő 4-5. napon térnek át. Az első formált táplálékát apró zooplankton szervezetek adják (Rotatoria, juvenilis Cladocera, Copepoda), később bentikus élőlények (Chironomidae lárvák). Fokozatosan tér át enzimrendszerének és tápcsatornájának teljes kifejlődése után a szubmerz növények fogyasztására. Meghatározóvá a növényi táplálék 5-6 cm-es testhossz elérésekor válik. 2-3 éves korban a nád, sás fiatalabb hajtásait, a víz feletti növények aláhajló részeit is megeszi. Bizonyos táplálékszelektivitás megfigyelhető az amur esetében. Az élőhelyén található növényféleségek közül először a számára kedves tápláléknövényt kezdi fogyasztani, aminek következtében a mederfenntartási célokból telepített amurok tevékenysége kezdetben nem látványos eredményű. Intenzív növényfogyasztása miatt természetes vizekbe való kihelyezése ma már nem igazolható. Számos természetvédelmi probléma vetődött föl, többek között az, hogy a partvédő növénysávokban, vagy a vízterületen honos halfajok természetes ívóhelyében és ivadékbölcsőjében jelentős károkat oko

Angolna (Anguilla anguilla Linné) Álló- és folyóvizekben egyaránt megtalálható. Az ország számos vidékén találkozhatunk vele, főleg a zárt vizeken. A Dunán, Tiszán nagyon elvétve fordul elő, de a Balatonban a folyamatos telepítések hatására szép állomány alakult ki. Fenék közelben és vízközt egyaránt fellelhető, de a parti kövezések között is jól érzi magát. Testalkata kígyószerű. Alakja szerint két változat, széles és keskeny fejű megkülönböztetése szokásos. A kopoltyúívek keskenyek, a kopoltyúnyílást igen kicsi kopoltyúfedő takarja. A koponya alakját követi a szájrés. A száj végállású, az alsó állkapocs előbbre nyúlik, mint a felső. Mindkét állkapcson apró hegyes fogazat van. Az egyetlen páros úszó, a mellúszó közvetlenül a kopoltyúnyílás mögött található. Hosszú hát- és farok alatti úszója egybenőtt a farok úszóval. Testét apró pikkelyek borítják, melyek elhelyezkedése szabálytalan. Igen nyálkás hal. Színe olajbarna, sötétzöld, hasa fehér. Az ikrások 9 – 19, a tejesek 7 – 12 év után válnak ivaréretté. Szemük megnagyobbodik, hasuk ezüstös színűvé válik, nem táplálkoznak többé, tápcsatornájuk elsorvad. Augusztus-szeptember hónapokban indulnak hosszú vándorútjukra, vissza a Sargasso-tengerbe. Jelölt angolnák visszafogásával bebizonyosodott, hogy vándorlásuk során óránként akár 12 km-t is képesek megtenni. Éjszakánként a vízfelszín közelében úsznak, felhasználva navigációjukban a csillagokat. Az európai kontinens partjainál a föld mágneses vonalai segítik őket a tájékozódásban. Ragadozó életmódot folytat, tápláléka is állati eredetű. Egyre elterjedtebb az a nézet, amely szerint az angolna nem őshonos hazai természetes vizeinkben. A középkortól kezdődően számos írás tanúskodik ennek ellenkezőjéről. Tény, hogy jelenlegi állománynagysága az 1961 utáni rendszeres telepítéseknek köszönhető. Ívási ideje: hazánkban nem szaporodik. Méret és tilalmi oltalom alá nem helyezett hal.

Aranykárász Carassius carassius Linné Őshonos halunk az aranykárász valaha minden álló és folyóvízben fellelhető volt. Mára az ezüstkárász kiszorította, emiatt most már csak elvétve találkozhatunk vele. Igénytelen, szívós hal. Az egészen mostoha körülményekhez is jól alkalmazkodik, oxigénigénye rendkívül alacsony. A vízinövénnyel benőtt, iszapos aljú, sekély, gyorsan felmelegedő vizek részein tanyázik előszeretettel. Nagymértékű megritkulását az magyarázza, hogy az ilyen élőhelyek kiszáradtak vagy kikotrásra kerültek. Folyókon az áramló szakaszokat kerüli. Az aranykárász feltűnően magas hátú, kerekded hal. Pikkelyei nagyok, erősen ülnek. Szája körül nincsenek bajuszszálak. Feje kicsi, rövid, szája felső állású. Szeme közepes nagyságú. A mell- és a hasúszó rövid, a hátúszó hosszú és magas, széle a kifejlett példányoknál domború. A farokalatti úszó rövid, viszonylag magas. Színezete elég tág határok között mozog, melyet a környezete befolyásol. Háta sötétbarna, néha egészen feketés, a dús növényzetű, mocsaras élőhelyeken csak a hasán sárgás-rezes színű. A tiszta állóvizekben feje olajzöld, háta zöldesbarna néha sárgásbarna, oldalai aranysárgák, a has sárgásfehér néha halványvörös árnyalattal. Az írisz sárga színű, szélén aranyozott. A fiatal egyedek faroknyelén, a farokúszó tövénél fekete folt látható. A folyóvízi példányok színe világos, ezüstösen csillogó. A páratlan úszók szürkéssárgák, a páros úszók vörhenyesek. A hashártya az ezüstkárászétól eltérően nem fekete. 2 – 3 évesen éri el az ivarérettséget. Ívási ideje májustól júniusig tart. Amikor a vizek hőmérséklete eléri a 14 – 15 oC vízhőmérsékletet csapatosan keresik fel a sekély részeket. 1,4-1,7 mm átmérőjű, sárgás színű, 120-300 ezer szemű, erősen ragadós ikrát raknak a víz alatti növényzetre. 10 napos korukban a kikelt lárvák már zooplanktonokkal táplálkoznak. Táplálékát apró állatok, lárvák teszik ki, de a különféle apró növényi magokat is előszeretettel fogyasztja. Ivási ideje: május – június Méret és tilalmi oltalom alá nem helyezett hal.

Bagolykeszeg Abramis sapa Pallas Nagyobb folyóinkban és néhány állóvízben található meg. Folyóvízen a gyors áramlású, oxigénben gazdag, kavicsos medrű szakaszokat kedveli. Teste lapított, magas. Könnyen összetéveszthető a lapos keszeggel. Szájára boruló tompa orra a legjobb megkülönböztetési támpont. Szája és feje kicsi, szeme feltűnően nagy. A mellúszók hosszúak, hegyesek, elérik a hasúszókat. A hátúszó rövid, magas, hegyes, szegélye enyhén homorú, kezdete jóval a hasúszó töve mögött van. A faroknyél rövid és alacsony, a farokúszó mélyen bemetszett, alsó lebenye hosszabb a felsőnél. Háta szürkésbarna, sötétszürke, oldala erősen ezüstös csillogású, a hasa fehér. Úszói szürkék, enyhe sárgás árnyalattal, a páratlan úszók ezen, felül feketén szegélyezettek. Ivarérettségét 3 – 4 éves korában éri el, ekkor testét nászkiütések borítják. A folyók kavicsos részein csapatostul ívnak. Egyedenként 5-40 ezer darab, 1,5-2 mm átmérőjű ikrát raknak le. Növekedése lassú. Étlapján a fajtársaihoz hasonlóan a kisebb lárvák, férgek, zooplanktonok, növényi hajtások szerepelnek. Húsa igen szálkás. Ivási ideje: május Méret és tilalmi oltalom alá nem helyezett hal.

Balin (Aspius aspius Liné) Állóvizekben és folyóvizekben egyaránt fellelhető. A melegebb időszakokban a vízréteg felsőbb részein tartózkodik, hideg víz esetén pedig inkább a fenék közelben. A sodrást megtörő műtárgyak, zátonyok, bedőlt fák környékén előszeretettel tanyázik. A zavaros és erősen szennyezet vizeket kerüli. Teste hosszúkás, oldalt kissé lapított. A fej hosszúkás, alacsony és keskeny. Mélyen hasított szája enyhén felfelé hajló. Alsó álkapcsa túlér a felsőn. Bár ragadozó hal, állkapcsát mégsem borítja fogazat. Testét apró pikkelyek borítják. Az úszók, különösen a páratlanok nagyok, erőteljesek. A hát- és a farok alatti úszó szegélye erősen homorú. A mellúszó hosszú és hegyes. A hátoldala szürkés vagy kékesfekete, az oldala ólomszürke színezetű, a has ezüstfehér. A hát és a farok úszó szürkésfekete, a többi áttetszően színtelen vagy enyhén vörhenyes. 3 – 4 éves korában éri el az ivarérettséget. Az egyik legkorábban ivó halunk. Márciusban bandákba verődve keresi fel a megszokott ivóhelyeit. A fák vízbe nyúló, bolyhos gyökérzetére, illetve a kavicsos, homokos mederre rakja le sárgás, ragadós 1,4 – 1,5 mm átmérőjű ikráit. 3 – 4 hónapos korában tér át a ragadozó életmódra, előtte kerekesférgekkel, plankton-rákokkal táplálkozik. Viszonylag hosszú életű és nagyra növő halfaj. A horgon kiválóan védekezik, igazi sporthal. Ívási ideje: március - április Tilalmi időszak: március 1. – április 30. Méretkorlátozása: 40 cm

Bodorka Rutilus rutilus Linné A bodorka egyike vizeink legelterjedtebb lakóinak. Valamennyi folyó és állóvizünkben előfordul. A körülményekhez rendkívül jól tud alkalmazkodni. Megtalálható és otthonosan érzi magát szinte valamennyi kisebb vizünkben is, mint például a csatornák, kavicsbányatavak, holtágak, nagyobb patakok. Szívesen tartózkodik nádszéleken, hínárfoltok közelében, vízbedőlt fák ágrengetegében. Folyókon a hirtelen mélyülő mederesések környékén, a partvédő kövezések és a meder találkozásának vonalában és a kövezések mögötti csendesebb visszaforgókban található meg leginkább. A teste oldalról lapított. A szája csúcsba nyíló. Pikkelyei viszonylag nagyok. A fej és a hátoldal sötét olajzöld vagy ezüstösen barna, oldala ezüstös csillogású, a has fehér. A hát-, mell-, és farokúszó szürkésbarna, a has- és a farokalatti úszó élénk narancsvörös színű. Az írisz a fiatal példányok esetében sárgás, a kifejlett egyedeknél narancsvörös. A faroknyél rövid és alacsony. A hasúszók kezdete pontosan a hátúszó alapjának eleje alatt van. A mell- és hasúszó aránylag kicsi, a farokalatti úszó jól fejlett. A hátúszó és a farokalatti úszó szegélye enyhén homorú. 3 – 4 éves korában éri el az ivarérettséget. Ivóhelyéül az áradások során elöntött füves réteket, vagy a víz mélységétől függetlenül a dús vízinövényzetet választja. Az 1,2-1,5 mm átmérőjű sárgás színű ikrából 20-200 ezer darabot raknak le a 12-14 oC-os vízbe. Érdekes, hogy az ikrások gyorsabban nőnek és tovább is élnek, mint a tejesek. Tápláléka igen változatos összetételű. Étrendjén gyakran szerepelnek rovarlárvák, apró vizicsigák, de előszeretettel fogyaszt hínárhajtásokat, moszatokat is. Bodorkára egész évben lehet és érdemes horgászni, mert télen is táplálkozik és egyes helyeken kitűnően fogható, akár még lékből is. Ívási ideje: március - május Méret és tilalmi oltalom alá nem helyezett hal.

Vissza a halfajokhoz

Compó (Tinca tinca Linné) A lassan áramló-, vagy állóvizekben fordul elő elsősorban. Azokat a helyeket kedveli, ahol a fenék iszapos, vízinövényekkel sűrűn benőtt, sekély és gyorsan felmelegedő. Ilyenek például a különböző csatornák, holtágak, illetve öblök. A növényekkel benőtt rejtekhelyét napközben ritkán hagyja el, igen óvatos hal. Teste zömök, oldalról lapított, háta erősen, hasa gyengébben ívelt. Feje aránylag nagy, szája kicsi, csúcsba nyíló, szájsarkában 2 apró bajuszáll található. A szeme aránylag nagy, piros színű. A compó roppantul erős hal, köszönheti ezt az izmos, széles farokúszóinak. Minden úszója húsos, lekerekített, kivéve az egészen enyhén bemetszett farokúszót. A mellúszó nem éri el a hasúszót. A hátúszó rövid és viszonylag magas, csakúgy a farokalatti úszó is. A faroknyél feltűnően magas. Rendkívül szép színezetű hal. Oldala bronzszínű illetve zöld, háta feketészöld. A teste erősen nyálkás, síkos tapintású. Állítólag a sérült halak előszeretettel dörgölőznek a compóhoz, mert ez a bizonyos nyálka elősegíti a sebes gyorsabb gyógyulását. Innen kapta egyik népies nevét, a haldoktort. Apró, hosszúkás pikkelyei szabályosan rendezett, sűrű sorokban helyezkednek el. A compó kifejezetten a melegvizet kedveli ezért ívása is elég későre tehető. Ívása májustól kezdődik és június végéig tart, amikor vizeink hőmérséklete már tartósan 20 oC fölé emelkedik. Esetenként milliónál több ikrát rak le, melyek sárgás színűek, átmérőjük 0,8 – 1,2 mm. A nőstények 3 – 4, a hímek 3 évesen válnak ivaréretté. A meleg, 24 oC-os vízben a megtermékenyített ikrák inkubációs ideje rövid, 2,5-3 nap. Táplálékát apró állatok és növények teszik ki. Áradások alkalmával kivonul az árterületekre, de a víz visszahúzódásakor is a gödrökben marad, mivel lassan, vagy egyáltalán nem követi a visszahúzódó vizet. Húsa rendkívül ízletes, szálkamentes. Méret és tilalmi oltalom által nem védett hal, pedig megérdemelné eme „kitüntetés” a compó. Angliában például jobban megbecsülik, mint a pontyot. Ívási ideje: május – június Méret és tilalmi oltalom alá nem helyezett hal.

Csuka (Esox lucius Liné) Folyó és állóvizeinkben egyaránt megtalálható. Általában a vízoszlop felsőbb rétegében tartózkodik. Búvóhelyét a különféle vízinövénytettel benőtt, bokros, bedőlt fákkal tarkított részek képezik. Ezeken a helyeken figyel mozdulatlanul, lesben állva, hogy aztán elkapja áldozatát. Ragadozó életmódot folytató hal. Folyóvizek esetében a lassú áramlású, köves partszakaszt kedveli. Teste nyúlánk és oldalt kissé lapított. Feje testéhez képest nagy, kacsacsőrre emlékeztetően lapos. A szájában több sorban elhelyezkedő erős, hátrahajló, kúpos ragadozófogak vannak. A hátúszó a farok nyél közelében van, pontosan a farok alatti úszó felett, rövid, de magas. A farok alatti úszó hossza és magassága a hátúszóhoz hasonló. A farok úszó erősen kimetszett. Jellegzetes formájú pikkelyei kicsik, az oldalvonal csaknem egyenes. Háta a szürkés-zöldtől a sárgászöldig változik. A testoldal alapszíne ezüstösen barna, olajzöld, sávokba rendeződő vagy márványos, változó élénkségű sárgás foltok rajzolatával. Az ezüstös alapszín néha aranyos lehet. Hasa sárgás vagy fehéres. A fej nagy része a testoldalhoz hasonló színezetű. Páros úszói és a farok alatti úszó sárgás vagy vöröses alapszínű, a hátúszó és a farok úszó szürkésbarna. A mellúszó kivételével az úszókat szürkésbarna, sötétbarna. Az ikrások 3 – 4, a tejesek 3 éves korukban érik el az ivarérettséget. Az ívást már februárban, márciusban megkezdik, melyeket a sekély vizű part menti növényekre rak le. Átlagosan 100 – 350 ezer sárgás, ragadós ikrát rak le, melyek átmérője 2,5 – 3 mm. Az embrionális fejlődés 12-14 napig tart, a kikelt 6-7 mm hosszúságú lárvák már 2-3 nap múlva planktonikus szervezetekkel táplálkoznak, a későbbiek folyamán folyamatosan tér át a ragadozó életmódra. Egész évben táplálkozó hal, de csak napközben. Télen a lékből is jól fogható. Kiváló sporthal, a horgon teljes erővel védekezik. Fárasztás közben néha még a víz fölé is kiugrik. Ívási ideje: február - március Tilalmi időszak: február 15. – március 31. Méretkorlátozása: 40 cm

Dévérkeszeg (Abramis brama Linné) A békés halak csoportjába tartózik. Testformája lapított, magas. A feje kicsi, szeme közepes nagyságú, orra legömbölyített. Háta szürkésfekete, úszói szürkék. A kisebb példányok ezüstös színűek, míg a nagyobb bronzos, barna árnyalatúak. Hátúszója magas, rövid, a farok alatti úszó hosszú. A hosszú farok úszó mélyen kivágott, alsó lebenye valamivel hosszabb a felsőnél. A pikkelyei az oldalvonaltól a háta felé haladva fokozatosan kisebbednek. Álló és folyóvízben egyaránt megtalálható. Folyóink csendes, lassú folyású szakaszait kedveli. Különösen jól érzi magát, ahol a fenék lágy iszappal borított. Szája félig alsó állású, mely harmonikaszerűen kinyújtható. Ez a száj tökéletesen megfelel az iszapban való turkáláshoz. Ivarérettségét 3 – 4 éves korában éri el. Ívása április végétől júniusig tart. Csapatosan, zajosan ívik a növényzettel benőtt részeken, az áradások alkalmával frissen elöntött réteken, de gyökerekre, algaszövedékekkel benőtt kövekre is szívesen rakja 1,2 – 1,6 mm átmérőjű ikráját. A lerakott ikrák mennyisége 120 – 340 ezer között mozog. Az ikrák fejlődése 18 – 20 C° vízhőmérsékletnél 4 –5 napig tart. A kikelő lárvák 3,9-5,3 mm, de egyes adatok szerint 6-6,5 mm hosszúak. 2 – 3 napig az aljzathoz tapadva pihennek, majd a szikanyag teljes felszívódása és levegőnyelés után megkezdik önálló táplálkozásukat. Apró lárvákat, férgeket, csigákat fogyaszt, de a növényi táplálékot illetve magvakat is előszeretettel fogyasztja. Egész évben fogható, télen nagy bandákba verődve, ha rájuk találunk igazi élményben, lehet részünk. Húsa szálkás, de jól beirdalva paprikáslisztben kisütve igazi csemege. Ívási ideje: április – június Méret és tilalmi oltalom alá nem helyezett hal.

Domolykó Leuciscus cephalus Linné A domolykó folyóvizeink felső szakaszainak ill. kisebb patakok lakója. Kedvenc tartózkodási helyei a hídlábak, vízbe lógó növényzet alatt, alámosott partok, folyókon a kövezések lábai. Általában felszín közelben található meg, itt szerzi be táplálékát is. Teste hengeres, oldalról enyhén lapított. Feje nagy, szája csúcsba nyíló. Pikkelyei nagyok és vastagok. Háta feketés, barnászöld vagy sötétzöld fémes csillogással, oldala vízterületenként változóan ezüstös, vagy aranyosan csillogó, hasa fehéres, de nincs fémes csillogása. Hát- és farokúszója sötétszürke enyhe pirosas árnyalattal, a mell-, a has- és a farokalatti úszók vörösek, szélük felé fokozatosan halványulón sárgába átmenők. A fiatal példányoknál valamennyi úszó szürke. Az írisz sárga vagy ezüstös, fent egy barnás-zöldes, alul pedig egy fekete pont látható rajta. Az ikrások 4 – 5, a tejesek 3 – 4 évesen érik el ivarérettségüket. Májusban, júniusban ívik, de ez elhúzódhat egészen augusztusig. Az ikrások egyedenként 25-100 ezer darab, 1,3-1,5 mm átmérőjű ikrát raknak le a folyók sekélyebb mélységű kiöntéseiben. A tejesen ívási időszakban nászkiütések jelennek meg. A kifejlett példányok rovarokkal, kisebb halakkal, férgekkel táplálkoznak. Rendkívül óvatos nehezen horogra keríthető hal. A kisebb példányok egészen finom úszós kézséggel, a nagyobbak legyezéssel vagy egészen apró villantóval pergetve foghatók. Húsa puha és nagyon szálkás. Ivási ideje: május - június Méret és tilalmi oltalom alá nem helyezett hal.

Dunai galóca (Hucho hucho Linné) A pisztrángfélék családjának legnagyobb és leggyorsabban növő tagja. A Duna vízrendszerében őshonos, de mesterséges szaporítása módot nyújt arra, hogy azon kívül is telepítsék. A folyók hegyvidéki, gyors áramlású részein található meg. A kövezések mögött képződő visszaforgókban, a kanyarulatokat követő öblökben, a szigetek és a kavicspadok mögött egyesülő vízfolyásokban tartózkodik. Tanyahelyét nem hagyja el, de áradások elől elhúzódik. Nyúlánk, áramvonalas testalkatú. Az állkapocscsontokon egy sorban elhelyezkedő, hátrafelé hajló fogak találhatóak. Ezüstös testén félhold alakú apró szeplők díszítik. Az úszók kicsik, a zsírúszó terjedelmes. Testét apró pikkelyek borítják. Hasa fehér. A hát színezete zöldesbarna, az oldalak ezüstösen lilás-rózsaszínűek. Úszói sötétzöldek, sárgás árnyalattal. Március – áprilisban ívik. Ívarérettségét 4 – 5 évesen éri el, ekkor 70 –75 cm hosszú és 3 – 4 kg. Íváskor a tejesek feje és bőre érdesé válik. Az ívás 5 – 10 oC vízhőmérsékletnél zajlik, a folyók kavicsos mederszakaszain. Az ikrás testtömeg-kilogrammonként kb. 1500-2000 szem, 5-6 mm átmérőjű, narancssárga színű ikrát rak le. 4 éves korában éri eléri a 60 cm hosszúságot és a 2 kg súlyt. Elérheti a 2 m testhosszt, 50 kg-s tömeget is. Kisebb példányai a pisztrángokhoz hasonlóan, elsősorban rovarokkal és apróállatokkal táplálkoznak, a nagyok már kifejezetten ragadozó életmódot folytatnak, a vízi emlősöket, szárnyasokat is megtámadják. Állománya a vízi építkezések (duzzasztások, mederszabályozások) és a vízszennyezések miatt mindenütt erősen megcsappant, ma már ritkaságnak számít folyóinkban. Ívási időszak: március – április Vigyázat védett hal!

Jászkeszeg (Leuciscus idus Liné) Izmos, vaskos, torpedószerű testfelépítésű hal. Szája kicsi, csúcsba nyúló, feje közepes nagyságú. Pikkelyei apró méretűek. Farok nyele rövid és magas. A háta kékeszöld, esetleg szürkészöld, oldala kékesen ezüstös vagy sárgás rózsaszínű, hasa sárgásfehér. Az alsó úszói vöröses színűek. Könnyen összetéveszthető a vörösszárnyú keszeggel. Álló és folyóvízben egyaránt jól érzi magát, bár inkább az áramló vizekben gyakrabban fordul elő. Ahol a paducok és márnák fellelhetők, ott kell keresnünk a jászkeszeget is, de a jó dévéres helyeken is tömegesen megtalálható. A sodrás szélén, közepesen áramló vízben előszeretettel tartózkodik. Kifejezetten kedveli a kövezéssel tarkított, nem túl mély, sóderos mederfeneket. Ivarérettségét az ikrás 4 – 5, a tejes 3 – 4 éves korában éri el. Nagyobb csapatokban, bandákba verődve keresi fel a folyó viszonylag lassan áramló, homokos aljzatú szakaszait, hogy lerakja ikráit. Ívása április és májusra tehető. 14 – 16 C° vízhőmérséklet mellett rakja le 1,6 – 2,3 mm átmérőjű ikráit. A 60 – 150 ezer darab ikrát egyidejűleg bocsátja ki. Az embrionális fejlődés 8-10 napja után kikelő lárvák 3-6 mm, más adatok szerint 8-10 mm hosszúak. Táplálékát apró állatok, rovarok és planktonok teszik ki. Néhány európai országban, pl. Lengyelországban és Oroszországban mesterségesen is tenyésztik pontyos tógazdaságok járulékos halaként, mivel a pontynak nem táplálék konkurense. Az egyik legfinomabb keszegfélénk, de kissé szálkás a húsa. Az apróbbak jól beirdalva sütve, míg a nagyobbak a halászlében nyújthatnak felejthetetlen élményt, a halat fogyasztók számára. Ívási időszak előtt, illetve ősszel fogható a legeredményesebben. Ívási ideje: április – május Méret és tilalmi oltalom alá helyezett hal. Tilalmi idő: május 02 - június 15.

Karika keszeg (Blicca bjoerkna Linné) A dévérkeszeg mellett a másik leggyakrabban előforduló keszegfajtánk a karikakeszeg, köszönhető ez tömeges előfordulásának és, hogy könnyen horogra csalható. A sekély mocsaras vizeken, illetve a gyors vizű hegyi patakokon kívül szinte mindenhol előfordul. Folyóvizeken a lassú, nyugodt részeket kedveli. Különösen jól érzi magát a partvédő kövezések lábainál, ahol víz elérheti az 5 – 6 méteres mélységet is. Kedveli a kőruganyok belső lecsendesedett visszaforgó részeit, ahol a táplálék lerakódik. A folyóvizek esetében a fenéken kell keresnünk, míg állóvízen napos időben inkább a fenék felett tartózkodik. Mint már fentebb írtam a dévér mellett az egyik leggyakrabban előforduló keszegfajta, ezért sokan össze is tévesztik a két fajt. A karikakeszeg lassan növekvő, kisebb testű hal, mint a dévérkeszeg. Teste lapos, oldalról lapított. Feje kicsi, szája csúcsba nyúló. Szemei a fejéhez képes nagyok. A mell- és a has úszók rövidek, a rövid, de magas hátúszó kezdete jóval a has úszó töve mögött van. A farok alatti úszó hosszú és magas, szegélye homorú. A farok nyél rövid és magas, a farok úszó hosszú és mélyen kivágott. A hason a has úszó mögött egészen a végbélnyílásig pikkelytelen él húzódik. Pikkelyei közepes nagyságúak. A hát sötétbarna, esetleg kékes színezetű, az oldalak szürkésen ezüstös csillogásúak, a has ezüstös. A hát-, farok- és farok alatti úszó szürke, szürkéskék, a páros úszók töve vörhenyes. Ívását májusban kezdi, mely elhúzódhat egészen júniusig. Ivarérettségét 3 – 4 éves korában éri el. Ikráját a növényzettel benőtt részekre rakja le, melyek sárgás színűek, átmérőjük 2 mm. Az ikrások egyenként 15 – 110 ezer ikrát raknak le. A 4-6 nap múlva kikelő lárvák 4,5-5 mm hosszúak. Gyakran ívik össze a dévérkeszeggel. Tápláléka apró méretű állatok (rovarok, lárvák), de előszeretettel fogyaszt különféle növényi eredetű dolgokat is. A horgon rendkívül jól védekezik. A megakasztás után a fenéken próbál maradni és fürge kirohanásaival igyekszik a horogtól megszabadulni. Húsa száraz, de lényeges kevesebb szálka található benne, mint a dévérkeszegben. Ívási ideje: május – június Méret és tilalmi oltalom alá nem helyezett hal.

Kecsege (Acipenser ruthenus Linné) A tok halak csoportjába tartozó békés hal. Csak folyóvizekben található meg, ott is a mély, áramló szakaszokat részesíti előnyben. Fenéklakó hal, erre utal az orra kezdete alatt található, csőszerűen kinyújtható szája. Jellegzetes külsejű, hengeres, megnyúlt testű hal. Orra hosszú, csontos, kissé felfelé hajló. A szájánál 4 tapogató bajuszszál található. Bőre kissé nyálkás és érdes tapintású. Testén pikkelyek helyett hosszirányban öt csont lemezsor (vért) húzódik. A hátoldal rendszerint zöldes-barna, a has oldal pedig sárgásfehér. A mellúszó nagy és erős. Az úszók színe szürke, a vértek piszkos fehérek. Igen jellegzetes a farok úszója: a felső íve jóval hosszabb az alsónál. Az ivarérettséget a tejesek 4 - 5, az ikrások valamivel idősebb, 5 - 6 éves korukban érik el. Az ivarérett hímek minden évben részt vesznek az ívásban, a nőstények nemi ciklusa a hetedik életév után meghosszabbodik és két évig tart. Íváskor a folyók felsőbb szakaszára vándorol, ahol a vízmélység 6 – 10 méter. Áprilistól májusig rakja le a kavicsos folyószakaszokon 2 – 2,9 mm átmérőjű ikráit. Íváskor az ideális vízhőmérséklet 12 – 17 oC. Amint a víz hőmérséklete 9 oC alá csökken, vagy 21 oC fölé emelkedik ívását megszakítja. A 13 oC-on 4 - 5 nap múlva kikelő lárvák 7-8 mm hosszúak. A hazánkban előforduló tokfélék közül a leglassabban növő faj. Fő táplálékát az aljzatban élő lárvák teszik ki, de kisebb rákokat és kagylókat is előszeretettel fogyaszt. A Tisza virágzásakor például nem mindennapi látványban lehet része annak a horgásznak, aki figyelemmel kíséri eme eseményt, ugyanis a kecsege egyik kedvenc tápláléka a kérészlárva. A hazai vizekben állománya erősen megfogyatkozott. Az elmúlt években megkezdett mesterséges szaporítása és az ivadék kihelyezések hatására fogása ismét növekszik. Ívási ideje: április – május Tilalmi időszak: március 1. – május 31. Méretkorlátozása: 45 cm

Kárász Aranykárász: Carassius carassius Linné Ezüstkárász: Carassius auratus Linné Az ezüstkárász 1954-ben még Bulgáriából lett betelepítve, és annyira kedvező feltételeket talált, hogy szinte már nincs is olyan vízterület, ahol ne lenne fellelhető. Az aranykárász, más néven magyarkárász őshonos halunk. Mind a két fajta hal rendkívül igénytelen szívós hal. Az olyan vizekben is megélnek, ahol már a többi faj rég kipusztult volna. Nagyon minimális az oxigénigényük, ezért szárazon szállítva is megdöbbentően sokáig bírják. Az aranykárász kicsinyke állománya és szórványos előfordulása miatt, sajnos innentől csak az ezüstkárásszal foglalkozunk. Az ezüstkárász szinte valamennyi folyó és állóvizünkben egyaránt megtalálható, kivéve a gyors, hegyi patakokat. A vízinövényzettel benőtt, iszapos aljú, sekély, gyorsan felmelegedő részeket kedveli. Lenyűgöző az alkalmazkodó képessége. Az ezüstkárászt nagyon könnyű összetéveszteni egy méreten aluli pikkelyes ponttyal. A legkönnyebben úgy tudjuk megkülönböztetni, hogy a kárásznak nincs bajusza. A másik eltérő tulajdonság a ponty és kárász között, hogy a kárásznak nincs harmonikaszerű szája. Teste oldalról lapított, vaskos, pocakos. Feje kicsi, rövid, szája csúcsba nyíló. Szeme közepes nagyságú. A homlok széles, enyhén domború. A mell- és a hasúszó rövid. A hátúszó bognártüskéjének csúcsi felén 10-11 fog található. Pikkelyei viszonylag nagyok, vastagok, keményen beágyazottak. Az oldalvonal csak enyhén hajlott, majdnem egyenes. A háta zöldes ólomszínű, oldalai ezüstösek, hasi tájéka fehéren ezüstös. Páratlan úszói sötétebb, páros úszói világosabb szürke színűek. 2 – 3 éves korában éri el az ivarérettséget. Szaporodása rendkívül érdekes. Az ivarérett ikrások más fajok hímjeivel ívnak össze oly módon, hogy ikráit az idegen halfaj fészkébe csempészi. Az idegen hím spermája csupán fejlődésre serkenti az ezüstkárász ikráját, így a kikelő utódok nem hibridek, hanem tiszta ezüstkárászok, amelyek ivaréretten mind nőstények lesznek. Sárgás színű ikráit 2 – 3 részletben rakja le májustól júniusig, melyeknek száma 100 – 400 ezer, átmérőjük 1 – 1,5 mm. Embrionális fejlődése 3-8 napig tart, a kikelő lárvák 4-6 mm hosszúak. Táplálékát apró állatok, lárvák teszik ki, de a különféle apró növényi magokat is előszeretettel fogyasztja. Ivási ideje: május – június Méret és tilalmi oltalom alá nem helyezett hal.

Fehér busa Hypophthalmichthys molitrix Cuvier & Valenciennes A busa két faja még 1963-ban az amurral együtt került betelepítésre hazánk vizeibe. Azóta a hazai körülményekhez kitűnően alkalmazkodó fehér és pettyes busa szinte kivétel nélkül minden folyónkban, tavunkban és mesterséges vizünkben elterjedt. Honosításának indoka, hogy hazánk halai közül hiányzott az, amelyikre jellemző az algaszűrő élelemszerzési forma. Mivel a telepítésből és a természetes szaporulatból kialakult hazai busaállomány visszafogása még halászati eszközökkel sem egyszerű és megoldott feladat, egyes vizekben nem csak hatalmas csapatai, hanem óriásra nőt egyedei is megfigyelhetők. Tipikusan folyóvízi hal, de a tavakban és holtágakban is megél. Teste oldalról erősen lapított. Feje nagy, szája felső állású. A hátúszó rövid és magas. A mellúszó nem éri el a hasúszó tövét, a farokalatti úszó viszonylag hosszú. A faroknyél magas, a farokúszó mélyen kivágott. A hasvonal jellegzetes éle a kopoltyúktól egészen a farokalatti úszókig terjed. Pikkelyei vékonyak és aprók, melyek ezüstösen és ólomszürkén csillognak. A hátoldal szürke, esetleg zöldes árnyalatú, az oldalak és a has ezüstösen fehérek. A hát- és a farokúszó szürke, a többi úszó sárgás árnyalatú. Ivarérettségét 5 – 6 évesen éri el. Érdekes, hogy őshazájában ez 3 – 4 év. A folyók felső, gyors áramlású, zátonyos szakaszán, a felszín közelében ívnak, 23-24 °C-os vízben. 1,2 mm átmérőjű ikráinak fajsúlya azonos a vízzel, emiatt ikrái a vízen lebegve messzire sodrodnak a folyóban. Táplálékát a vízben lebegő apró lényeket, algákat, rákocskákat szűrik folyamatosan, a felcsalizott horgot csak egészen kivételes esetekben veszik fel. (A kialakulóban lévő horgászmódszer lényege, hogy nagy mennyiségű etetőanyag folyamatos beszórásával egy víz alatti felhőt alakítanak ki, és abban kínálják a piciny, csontkukaccal csalizott horgot). Ívási ideje: június - augusztus Méret és tilalmi oltalom alá nem helyezett hal.

Garda Pelecus cultratus Linné A garda nagyobb folyóink a Duna, Tisza, valamint a Balaton és a Fertő tó lakója. Nagyobb állománya a Balatonban lelhető fel. Főként a víz felszín közelében tartózkodik. Teste megnyúlt, oldalról erősen lapított. Feje viszonylag kicsi, szája felső állású, szeme nagy. Hátúszója feltűnően rövid és alacsony. A mellúszó erőteljes, hosszú, vége hegyes, eléri a kicsi hasúszót. A farokalatti úszó hosszú, de nem magas. A faroknyél rövid és alacsony, a farokúszó hosszú, erősen kivágott. Pikkelyei kicsik, érintés hatására könnyen lehullnak. Háta acélkék vagy kékes olajzöld, fémes csillogással, oldalai ezüstösen fénylők, hasa fehéren ezüstös. Úszói fakó vörhenyesek, a hát- és a farokúszót kivéve, amelyek szürkék. A garda vándorló halfaj. Ivarérettségét 3 – 4 éves korában éri el. Tavasszal csapatostól vonul, hogy lerakja ikráit. A balatoni garda 14-130 ezer, átlagosan 30 ezer, 1,3 – 1,5 mm átmérőjű ikrát rak le. Ikráit vízközt szórja szét április - május időszakban, melyek a víz tetején lebegnek. Táplálékát a víz felszíne közelében keresi. Első táplálékát kerekesférgek jelentik, majd lassan áttér nagyobb méretű zooplankton-szervezetek fogyasztására, a kifejlett példányok vízirovarokkal táplálkoznak. A folyóvizekben és víztározókban az idősebb egyedek halivadékokat is elfogyasztanak. Ivási ideje: április - május Méret és tilalmi oltalom alá nem helyezett hal.

Harcsa (Silurus glanis Linné) A harcsa hazánk legnagyobb, Európa édesvizei közül a második legnagyobbra növő hala. Egy – egy nagyobb példány kifárasztása életre szóló élmény. A hegyi patakokon és folyókon kívül, valamennyi álló- és folyóvizünkben megtalálható. Általában fenékközelben tartózkodik, de éjszaka mikor zsákmányszerző útjára indul, a sekélyebb részekre is kimerészkedik. Kedvenc helyei a mély, iszapos, gyökerekkel teli területek, de fellelhető még a kőruganyok, tuskók környékén is. A harcsát széles, lapos fej, hengeres törzs és szokatlanul hosszú farokrész jellemzi. Hatalmasra tátható száját, kefeszerű, érdes fogazat borítja. Szeme aránytalanul kicsi. Felső ajkán két igen hosszú, az alsón négy rövid bajusszál van. Teste sima, pikkelynélküli. A mellúszók jól fejlettek, lekerekítettek, a hátúszó feltűnően rövid és alacsony. A farokalatti úszója nagyon hosszú. A farokúszó lekerekített. A háta zöldesszürke, agyagszínű, barnásszürke vagy teljesen fekete, amelyen márványszerű rajzolat figyelhető meg. Oldalai olajzöldek, vagy szürkék, szintén márványozott rajzokkal. Hasa fehér vagy sárgásfehér, kisebb-nagyobb sötétebb pontokkal. Páratlan úszói sötétszürkék, a többi világosabb. 3 éves koráig csoportos életmódot folytat, utána már csak vermeléskor verődik nagyobb csapatokba. Az ikrások 4, a tejesek 3 – 4 éves korban érik el az ivarérettséget. Áprilisban kezdi meg a vándorlását, hogy a megszokott ivóhelyén lerakja ikráit. Az ikrát a parti fák vízbe lógó gyökérzetére rakja, amit a farkával végzett sepregető mozdulattal szépen letisztogat. Május végén és júniusban, tartósan 20 °C fölötti vízhőmérsékletnél történik meg az ívás, melynek során egy nőstény 100-500 ezer, 1-2 mm átmérőjű ikrát rak le. A fészket a hím őrzi, így igyekszik minden betolakodott távol tartani. Fő táplálékát a halak alkotják, de elfogyaszt minden elérhető táplálékot egyaránt. Ilyenek például a kisebb vízimadarak, kétéltűek, puhatestűek, emlősök. Ívási ideje: május - június Tilalmi időszak: május 2. – június 15. (80 cm alattiakra) Méretkorlátozása: 50 cm

Kősüllő (Stizostedion volgense Gmelin) Csak a nagyobb folyóinkban és a Balatonban élő hal. Kisebb-nagyobb csapatokban él, ahol az akadályok megfelelő búvóhelyet biztosítanak számára. Kevésbé olyan igényes, mint a süllő. A felmelegedő, oxigénben szegény vizekben is megél. A fogassüllőnél kisebbre növő, lassúbb fejlődésű, de hasonló életmódot folytató ragadozó hal. Teste valamivel magasabb a süllőénél, zömökebb. Feje is rövidebb és magasabb. Szája kisebb, a felső állkapocs vége legfeljebb a szem középvonaláig ér. Az alsó és a felső állkapcson apró, kúpos, hegyes fogak ülnek, ebfogak nincsenek. Szemük nagy. Mellúszói rövidek, a hasúszók a mellúszók alatt vannak. Két hátúszója közel áll egymáshoz. A faroknyél hosszú és alacsony, a farokúszó fejlett, erősen bemetszett. Pikkelyei apró, vastagok, erősen ülnek. Színezete nagyjából megegyező a süllőével, jellegzetes kékesfekete harántsávok díszítik, amelyek száma általában 7-8. Az úszók alapszíne sárgásfehér, a hátúszókon intenzívebb, a farokúszón halványabb foltsorok találhatók. Viszonylag könnyen összetéveszthető a süllővel. Rutinos horgászok a színezetbeli eltérések alapján is meg tudják különböztetni a két halfajt, mivel azonban a halak színezete élőhelyenként változó, e módszer nem ajánlható. A kifejlett, a legkisebb fogható méretet már elért példányok a fogassüllő jellegzetes, nagy, ún. ebfogai alapján különböztethetők meg, amelyek a felnőtt kősüllők szájából hiányoznak. A másik megbízható módszer szerint a hal szemének hátsó szegélyénél a hal hosszára merőleges, képzeletbeli egyenes vonalat húzunk. Ha a hal szája elér eddig a vonalig, akkor fogassüllővel, ha nem, akkor kősüllővel van dolgunk. Ivarérettségét 3 – 4 éves korában éri el. A partszéleken ívik áprilistól májusig. Általában a fogassüllő horgászata közben esik zsákmányul, kifejezetten kősüllőre ritkábban horgászunk. Nem csak élő csalihalra kap, halszelettel vagy gilisztával csalizott fenekező készséggel is fogható. Ívási ideje: április – május Tilalmi időszak: március 1. – május 31. Méretkorlátozása: 20 cm

Laposkeszeg Abramis Ballerus Linné Álló és folyóvízi hal egyaránt. Nagyobb folyókban, holtágakban és tavakban is megtalálható, de a Balatonban is szép állománya van. Inkább nyíltvíz hal. Teste oldalról lapított, megnyúlt. Szája felső állású, orra rövid és hegyes. Feje kicsi, szeme nagy. Mellúszója hegyes, rendszerint eléri a hasúszók kezdetét. A hátúszó rövid és magas, szegélye egyenes. A farokúszó hosszú, mélyen bevágott, az alsó lebenye hosszabb a felsőnél. A farokalatti úszó igen hosszú. Testét közepes méretű pikkelyek borítják, kivéve a hátat és a hasat, ugyanis itt egy pikkelytelen sor húzódik. A háta sötétkék vagy zöldes, esetleg szürkésbarna, az oldalak ezüstös csillogásúak. Hasa sárgásfehér vagy enyhén vörhenyes. A páros úszók halványsárgák, feketén szegélyezettek, a páratlan úszók világosszürkék. 3 éves korában éri el az ivarérettséget. Tavasszal ívik a folyók felső szakaszán. Áprilistól – júniusig rakja le 20-70 ezer, 1,5 mm átmérőjű ikráit az elöntött füves területekre. Előszeretettel táplálkozik vízközt. Legfőképpen planktonokat fogyaszt, de a vízre hulló rovarokat is megeszi. Húsa nagyon szálkás. Ivási ideje: április - június Méret és tilalmi oltalom alá nem helyezett hal.

Leánykoncér Rutilus pigus virgo Heckel Folyóvízi hal, kedveli az erősen sodró szakaszokat. A paduc zóna egyik jellemző hala volt, az utóbbi időben állománya megritkult, emiatt védett hal lett. Kedveli a kavicsos, homok medrű részeket. Teste oldalról lapított, megnyúlt. Feje kicsi, szeme közepes nagyságú. Pikkelyei viszonylag nagyok és vastagok. A bodorkával könnyen összetéveszthető hal. A bodorkától való megkülönböztetés legjobb támpontja a félig alsó állású száj, a kisebb pikkelyek, és a nyúlánkabb test. A hasvonal egyenes. A faroknyél rövid és viszonylag magas. A farokalatti úszó alacsony. A hátoldalon zöldesbarna vagy szürkészöld, oldala halványkéken ezüstös, a hasa fehér. A mellúszó halvány narancsvörös, a has- és a farokalatti úszó sötétebb vörös. A farokúszó középen halvány, szélein sötétvörös színű. Ívási ideje március – májusra tehető. Ivóhelyének megállapítására eltérő adatok vannak: Egyesek szerint a kiöntések vízinövényzetére rakja ikráit. Más megfigyelések alapján a gyors sodrású, kavicsos homokos mederben ívik. Ikrái szürkés rózsaszínűek, 2 mm átmérőjűek, melyek száma 25 – 30 ezer között mozog. Táplálékát növényi törmelékek, zooplantonok, algák teszik ki, de a kisebb férgeket, lárvákat is előszeretettel fogyasztja. Ívási időszak: március – május Vigyázat védett hal!

Lénai tok 40-50cm

Külalak és jellegzetességek leírása

Karcsú, hosszú hal, oldalát csontos vértpajzs fedi. Orra megnyúlt, amin bajuszszálak találhatóak, ezzel keresgél és túr a talajban, majd a férgeket összeszedi. Színezete egyszerű, szürke. Magyarországon is felbukkanhat vadvizekben, mivel horgászati célokra betelepítették már tógazdaságokra. Nagyon hasonlít a kecsegére, keresztezésük is lehetséges. Sajnos a szibériai vadállománya veszélyeztetett, popluációja csökkenő tendenciát mutat, ahogy az összes tokféléé világszerte… Nagy tavakban tartható csak jól, de a biztonság kedvéért télen nem ártana átteleltetni. Mély tóban érzi jól magát. Akváriumban a többezer litert is aránylag hamar kinövik. Érdekes megfigyelésre ad lehetőséget akváriumi tartása, hiszen sokszor jön fel, levegőt is nyel akár, de a felszínről is szívesen táplálkozik (tóban is), pedig vadon az iszapot túrja. Szép látvány amikor az akvárium üvegén szinte futkároznak, mikor fölfelé úsznak. Direkt tokhalak számára kifejlesztett tokhaltápok is vannak forgalomban! Mértek már 3 méteres egyednél 100 kilogrammos testsúlyt is!

Márna (Barbus barbus Liné) Elterjedését tekintve a folyóvizek egyik lakója. Elsősorban a mély, gyors sodrást kedveli, de a lassúbb folyásokban is megtalálható. Előszeretettel tartózkodik a kemény aljzatú, sóderos, köves mederrel rendelkező folyószakaszokon. Alkalmazkodni képes az ipari és kommunális szennyvizekkel terhelt szakaszok romló életfeltételeihez, ha az oxigénviszonyok egyébként kedvezőek maradnak. A testfelépítése tökéletesen alkalmazkodott a folyóvízi életmódhoz. Hosszúkás, nyújtott, izmos hal. Alsó szájállású, amelyen 4 bajuszszál található. Ez is tükrözi, hogy táplálékát a fenéken szerzi be. A szem kicsi, a homlok széles és lapos. A hátúszó a has úszó tövéhez húzott függőleges vonal előtt kezdődik, utolsó osztatlan, kemény, csontos úszótüskéje fogazott, az úszó szegélye homorú. A farok alatti úszó nem éri el a farok úszó tövét. A farok nyél hosszú és egész magas, a farok úszó hosszú és erősen kivágott. Az oldalvonal lefutása majdnem egyenes. Teste egész felületét apró, sorban elhelyezkedő erős pikkelyek borítják. A hát- és a farok úszó kékesszürke, a többi úszó pirosas. Testméretét tekintve az egyik legjobban védekező hal. Igazi sport megküzdeni vele. Ívási időben a folyón felfele vonulva keres megfelelő ivóhelyet. Ivarérettségét az ikrások 4 – 5 évesen, a tejesek 3 – 4 életévükben érik el. Ivási ideje május – júniusig tehető. Előszeretettel keresi fel a gyors sodrású, kavicsos – homokos medret. Rendszerint 17 – 18 C° vízhőmérséklet mellett rakja le 1,5 – 2,5 mm átmérőjű sárgás – narancsságra árnyalatú ikráit. A két-három részletben lerakott, 8-13 ezer szem ikra megtermékenyítésében gyakran más és más tejesek vesznek részt, ami a lehető legnagyobb termékenyítési %-ot biztosítja. Az embrionális fejlődés 18-20 C°-on 6-7 napig tart, a kikelő lárvák 7-8 mm hosszúak, a szikzacskó felszívódása után (8-10 nap) kis testméretű. Méret és tilalmi időszak által védett békés hal. A legjobb időszak horgászatára az ősz (szeptember, október, november). Mindenevő hal. Vigyázat ikrája mérgező! Ívási ideje: május – június Tilalmi időszak: május 2. – június 15. Méretkorlátozása: 40 cm

Menyhal Lota lota Linné A menyhal a folyók rejtett, főleg éjjel aktív életmódot folytató ragadozója. Jelenleg egyetlen édesvízi tőkehalfélék képviselője. Nyáron a mélyebb, hűvösebb mederrészeken nyári álmot alszik, viszont amint a vízhőmérséklet csökkenni kezd újra aktívvá válik. Szinte valamennyi folyóvízi részen előfordul. Kedveli a köves, közepesen sodrós szakaszokat. Feje jellegzetesen békafejű, teste hengeres, megnyúlt. Szája nagy, melyben apró hegyes fogak ülnek. Horgászata során a kapásnál érdemes a 3. ütés után bevágni, mert gyorsan mélyre nyeli a horgot. Az álla közepén egyetlen bajuszszál található. Szeme viszonylag kicsi. A mellúszó magasan, csaknem a test középvonalának közelében ered, széle lekerekített. Hasúszói torokállásúak, a mellúszók előtt helyezkednek el, keskenyek és hegyesek, a második úszósugár hosszan megnyúlt. Két hátúszója közül az első rövid, a második hosszú, egészen a farokúszóig terjed, de azzal nem olvad össze. A farokalatti úszó ugyancsak hosszú és alacsony, pontosan a második hátúszó alatt található. A farokúszó hosszú, széle lekerekített. Háta és oldala barnászöld, sötétbarna, a has felé haladva ritkuló sötétbarna márványozottsággal, amely ráterjed a hát-, a farok- és a farokalatti úszóra is. A has piszkosfehér. A mell- és a hasúszó sárga. Pikkelyei nagyon apróak, mélyen és keményen ülnek a bőrben, melyek forró vízben, sikáló mozdulatokkal könnyen eltávolíthatóak. Ivarérettségét a tejes 3 – 4, míg az ikrás 4 – 5 éves korában éri el. A legkorábban ívó halunk, mivel ikráit december – február hónapban rakja le. Egy ikrás 5-20 perces pihenési időközökkel, több részletben bocsátja ki 300 ezertől 1 millióig terjedő számú, 1 mm átmérőjű, nem ragadós ikráit. Táplálkozását tekintve eleinte planktonikus élőlényeket fogyaszt, a későbbiek folyamán felkerülnek étlapjára a különféle rovarok, lárvák, puhatestűek. A 3 éves egyedek már ragadozó életmódot folytatnak. Fenekező kézséggel, állati eredetű csalikkal, vagy kishallal, főképpen télen keríthető horogra. Húsa és mája rendkívül ízletes, igazi ínyencség. Ivási ideje: december - február Méret és tilalmi oltalom alá helyezett hal. Legkisebb kifogható méret: 20 cm.

Nyúldomolykó Leuciscus leuciscus Linné Patakokban és kisebb folyókban található meg. Nagyobb állománya a paduc szinttáján alakult ki. Kedvenc részei a növényzetmentes, kavicsos, köves medrű szakaszok. A fiatal példányok csoportosan, az idősebbek inkább magányos életmódot folytatnak. Könnyen összetéveszthető közeli rokonával a domolykóval. Elsősorban kisebb feje és kevésbé vaskos teste különbözteti meg fajtársától. Teste megnyúlt, szája kicsi. Testét apró, vastag pikkelyek borítják, melyek szélén fekete pettyek vannak. A farokalatti úszó szegélye homorú. A farokúszó hosszú, mélyen bevágott. Háta feketés, néha sötétszürkén barnás, vagy sötét olajzöld. Oldalai ezüstösen csillogóak, egyes élőhelyein aranysárgák. A has fehér, néha ezüstös. A hátúszó általában füstszínű, a has- és a farokalatti úszó töve sárgás-vöröses, a többi szürke. Az írisz sárgás, sötét apró pontokkal tarkítva. Ivarérettségét a tejes 3, az ikrás 4 éves korában éri el. Ívása márciustól májusig tehető. Kisebb csapatokba verődve rakja le ikráit a kavicsokra, melyek átmérője 1,5 – 2 mm. A természetes ívásának megfigyelésekor tapasztalt széles vízhőmérsékleti intervallum (10-24,8 oC) arra enged következtetni, hogy az ívási időszakot nem a víz hőmérséklete határozza meg. A különféle repülő rovarok, lárvák, férgek teszik ki étlapját, de a korhadó növényi, állati eredetű anyagokat is megeszi. Más halfajok ikráját is felszedi, a ragadozó életmód kevésbé jellemző rá. Ivási ideje: március - május Méret és tilalmi oltalom alá nem helyezett hal.

Paduc (Chondrostoma nassus Liné) Igazi folyóvízi hal. Előszeretettel tartózkodik az erős sodrású, sekély vizű folyószakaszokon. Nem ritka, hogy a fél métert meghaladó mélységű részeken lehet jól fogni. A kövekre tapadt moszatokat legeli le, ebből következik, hogy a sóderes, köves részeken található meg. A paduc hengeres, nyúlánk, izmos, sportos hal. Feje nem nagy, orra előrenyúló, lekerekített. A szilvaorrú keszeggel sokan összetévesztik, de a szilvának lényegesen nagyobb az orra és emellett még kék színű is. A fejtető elég meredeken emelkedik, és egyenesen olvad bele a hát emelkedésébe. A szem elég nagy. A homlok domború és széles. Jellegzetesen alsó szájállású. Különleges formájú szája miatt gyakran hívják vésőszájú, vagy vésett ajkú paducnak is. A közepes hosszúságú, magas hátúszó kezdete egybeesik a has úszó kezdetével. A mellúszó hosszú, a farok alatti úszó aránylag hátul helyezkedik el. A háta feketés-zöld, oldalai ezüstösen szürkék, a hasa fehér, ezüstös árnyalatú. Hasüregét fekete hártya borítja. Pikkelyei közepes nagyságúak, melyek sűrűn, egyenletesen helyezkednek el. 2-4 éves korában éri el az ivarérettséget. Amikor a víz hőmérséklete eléri a 8-12 C° -ot nagy csapatokban, gyülekezik a folyókba ömlő patakok torkolatánál, hogy lerakja ikráját. A lerakott ikrák száma 12-40 ezer között mozog, melyeknek átmérője 1,5 – 2 mm. Színük sárga, kissé áttetsző. Az embrionális fejlődés 14 – 18 C° -os vízben 4 – 6 napig tart. A kikelt lárvák 4 - 4,5 mm hosszúak, amelyek 4-5 napig még a szikzacskó anyagából táplálkoznak. A kövek mögött megbújva vagy, azok között keresi táplálékát. Legjobban az ívási időszak után, illetve a vermelésre felkészülve (ősszel) fogható. Húsa jóízű bár szálkás. Ívási ideje: április Méret és tilalmi oltalom alá helyezett hal. Tilalmi idő: május 02 - június 15.

Pénzes pér Thymallus thymallus Linné A gyors, hegyi patakok egyik tipikus lakója a pénzes pér. Gyakran felhúzódik a pisztráng életterébe, de a márna, paduc szinttáján is megtalálható. Teste oldalról lapított, megnyúlt. Feje, szája kicsi. Szájában apró kefeszerű fogak vannak. Legjobban a feltűnően hosszú és szokatlanul magas hátúszójával lehet a többi halfajtól megkülönböztetni. Pikkelyi közepesen nagyok, melyek színe életkorától és környezetétől függően erősen változik. Háta zöldesszürke vagy ezüstös-zöldes színű, barnás árnyalatú. Oldalai ezüstösek, gyakran rózsaszínben játszók, hasa ezüstösen fehér, halványpiros csíkokkal. Fejét és oldalait szabálytalanul elszórt fekete pettyek díszítik. Az ivadék testoldalát szabályos elhelyezkedésű foltsor díszíti, amely a növekedés során eltűnik. A kifejlett egyedek legyezőszerű, gyöngyházfényű hátúszóján zöldes, néha lilás pettyek láthatók 3-5 sorban. A páros úszók sárgásak, pirosas árnyalattal. A tejes 2, az ikrás 3 éves korában éri el az ivarérettséget. Általában 6 – 8 fokos vízhőmérséklet mellett ívnak, március – áprilisban. Párosával, farkukkal gödröt ásnak a kavicságyba, amelybe az ikrás beleszórja 2,5 - 3 mm átmérőjű, testtömeg-kilogrammonként 10-13 ezer, nem ragadós ikráját. Előszeretettel fogyasztja más halfajok ikráját, de megeszi a rovarokat, rákokat, lárvákat, puhatestű élőlényeket is. Ívási ideje: március – április Vigyázat védett hal!

Petényi márna (Barbus peloponnesius petényi Heckel) Főképp hegy- és dombvidéki patakokban él. Elsősorban a gyors sodrást kedveli. Oxigénigénye lényegesen nagyobb, mint a márnáé és a vízszennyezettséget is nehezebben tűri. Teste tökéletesen alkalmazkodott a folyóvízi életmódhoz. Teste megnyúlt. A hát kissé íves és kerekített. Feje hosszú, kúpszerű. A nőstényeknél az orr kihegyezett, a hímeknél tompa, lekerekített. Szája alsó állású, tölcsérszerűen kinyújtható. A száj körül vastag húsos ajak van. Az orra elején és a száj szögletében 1 - 1 pár bajuszszál van. A páros úszók aránylag rövidek. A hátúszó kicsi, szegélye egyenes, az utolsó kemény sugár vékony, sohasem fogazott. A farokalatti úszó rövid és feltűnően magas. A faroknyél hosszú, közepesen magas, a farokúszó hosszú, erősen kivágott. Pikkelyei kicsik, sűrű sorokban ülnek. A hát sötétszürkés, barnás árnyalattal, oldala barnássárga alapszínű, szürkésbarna, szabálytalanul elszórt foltokkal, amelyek ráterjednek a páratlan úszókra is. Hasa sárgásfehér. Az úszók sárgás színűek. Testhossza a 30 cm-t nem haladja meg. Ikráját több részletben rakja le emiatt ívása elhúzódhat, májustól augusztusig tarthat. Csapatosan keresi fel az élőhelye feletti szakaszokon, a kavicsos és köves medrű patakrészeken ivóhelyét. Fő táplálékát a különféle rovarok, lárvák, puhatestűek képezik, de elfogyasztja a vele azonos szinttájon ívó halak ikráját is. A kifejlett példányok mindenevők. Erősen hasonlít a rószás márnára. Zömökebb alakján kívül biztosan megkülönbözteti azonban a bognártüske hiánya és néhol foltokban összefolyt pettyezettsége. Hátrahajlított farok alatti uszonya – a rózsás márnáéval ellentétben - eléri a farok tövét. Ívási ideje: május – augusztus Vigyázat védett hal!

Pettyes busa Aristichthys nobilis Richardson A busa két faja még 1963-ban az amurral együtt került betelepítésre hazánk vizeibe. Azóta a hazai körülményekhez kitűnően alkalmazkodó fehér és pettyes busa szinte kivétel nélkül minden folyónkban, tavunkban és mesterséges vizünkben elterjedt. Honosításának indoka, hogy hazánk halai közül hiányzott az, amelyikre jellemző az algaszűrő élelemszerzési forma. Mivel a telepítésből és a természetes szaporulatból kialakult hazai busaállomány visszafogása még halászati eszközökkel sem egyszerű és megoldott feladat, egyes vizekben nem csak hatalmas csapatai, hanem óriásra nőt egyedei is megfigyelhetők. Őshazájában a nagy folyók lakója, hazánkban jól érzi magát a tározók, nagyobb tavak, holtágak állóvizében is. Teste oldalról lapított, feje nagy. Szeme alacsonyabban fekszik, mint a fehér busánál. Szája felső állású. A hátúszó rövid és magas, a mellúszó hátrasimítva túlér a hasúszó tövén. A faroknyél magas, a farokúszó aránytalanul nagy és mélyen kivágott. Pikkelyei aprók és vékonyak. Háta sötétszürke, oldala ezüstös, vörösesbarnán vagy sötétszürkén szabálytalanul márványozott. Úszói szürkék, néha vörösen árnyaltak. Ivarérettségét hazánkban 5 – 6 évesen éri el. Csapatosan vonul májusban-júniusban a folyók kavicsos, mérsékelt sodrású szakaszaira, ahol egy-egy ikrás 1 millió körüli, 1,25-1,55 mm átmérőjű ikráját vízközt szórja szét. Hazai vizeinkben a faj természetes szaporodását eddig még nem tapasztalták. Táplálékát a vízben lebegő apró lényeket, algákat, rákocskákat szűrik folyamatosan, a felcsalizott horgot csak egészen kivételes esetekben veszik fel. (A kialakulóban lévő horgászmódszer lényege, hogy nagy mennyiségű etetőanyag folyamatos beszórásával egy víz alatti felhőt alakítanak ki, és abban kínálják a piciny, csontkukaccal csalizott horgot). Ívási ideje: május - június Méret és tilalmi oltalom alá nem helyezett hal.

Pisztrángsügér (Fekete sügér) Micropterus salmoides Lacépéde Észak-Amerikából került Magyarországra. Főként tógazdaságokban, illetve elvétve, kavicsos – homokos természetes vizekben található. Elszaporítása esetén kavicsbánya tavaink fő ragadozó hala lehetne. Vizeinkben csak elvétve fordul elő. Inkább a vízinövényzet közvetlen közelében tartózkodik, általában vízközt vagy fenék felett valamivel. Teste oldalról lapított, feje és szája rendkívül nagy. A száj felső állású és szeglete túlér a szem hátsó vonalán. Szeme viszonylag kicsi. A hasúszók a mellúszók alatt vannak, mindkét úszó elég kicsi. Kettős hátúszója összenőtt egymással, a tüskés része alacsonyabb, mint a lágy része, hosszuk majdnem azonos. A farokalatti úszó közepesen hosszú, magas, széle lekerekített. A faroknyél hosszú és magas, a farokúszó fejlett, enyhén kimetszett. Pikkelyei aprók, vastagok, erősen ülnek, a fej egy részét és a kopoltyúfedőket is takarják. Háta zöldesbarna, oldalai olajzöldek vagy világoszöldek, aranyos csillogással. A has sárgásfehér. A hát- és a farokúszó sötétzöld, zöldesszürke vagy barnásszürke, a többi úszó sárgás. Az ivadék oldalait később fokozatosan eltűnő szabálytalan fekete foltokból álló sáv díszíti. Ívási ideje márciustól – júniusig tehető. Ivarérettségét 3 éves korában éri el. Természetes körülmények között, a tejes által kavicsos helyen kitúrt fészekbe rakja le 1-10 ezer szem, sárga színű, erősen ragadós, 1,4-1,8 mm átmérőjű ikráit, 16-20 ° C hőmérsékleten. A 6 mm hosszú, már önállóan táplálkozni képes lárvák csapatba verődve, az ivóhely közvetlen körzetében, a hím felügyelete mellett keresik táplálékukat. A fejlődése során az elején még rovarokkal és lárvákkal táplálkozik, de a későbbiek folyamán a kishalakat is előszeretettel fogyasztja. Ivási ideje: március – június Méret és tilalmi korlátozás által nem védett hal.

Vizeinkben a pontynak több fajtája él, úgymint tükörponty, tőponty stb. Ezek részletes bemutatása a címszavaknál megtalálható.

Ponty, Nyurgaponty (Cyprinus carpio carpio m. hungaricus) Hazánk horgászható halai közül a legjelentősebb a horgászok körében a ponty. A világ talán egyik leggazdagabb halcsaládjába, a pontyfélék csoportjába tartozik. Testalakja részben örökletes, részben környezeti tényezők hatására jelentős változékonyságot mutat. A természetes vizeinkben előforduló vadpontynak két formáját különítik el, különösen a profilindex és a fejindex eltérő értéke alapján. A profilindex a ponty testhosszúságának és testmagasságának a hányadosa, és ez alapján jól elkülöníthetőek a horgász által ismert jellegzetes pontyformák. A nyurga ponty teste nyújtott, hengeres, testmagassága a testhossz 20-28 %-a. A száj harmonikaszerűen kinyitható, csúcsba nyúló. A felső ajkon 1-1 hosszabb, a száj szögletében pedig 1-1 rövidebb bajuszszál található. Fejének és testméretének méreteihez képest a szeme közepes nagyságú. Orra hosszú, tompán lekerekített, homloka széles és erősen domború. Mellúszója széles, hosszú, a hátúszó hosszú és magas, széle egyenesen levágott. A farkalatti úszó rövid, közepesen magas, utolsó osztatlan sugara kemény tüske, melynek hátulsó oldala fogazott. A farkúszó nagy és erősen kivágott. Pikkelyei nagyok, vastagok, erősen ülnek. Testalkatához hasonlóan színe is rendkívül változatos. A hát leggyakrabban sötét olajzöld vagy olajbarna, a testoldal zöldessárga, a has sárgásfehér vagy fehér. Elterjedését tekintve az álló-, és folyóvizekben egyaránt megtalálhatóak. Előszeretettel tartózkodik a gyorsan felmelegedő, erősen iszapos, nádassal és hínárral borított részeken. Folyóvizeken kedveli a csendes, langós részeket. Általában fenék vagy fenékközelben tartózkodó hal, de tavasszal gyakran jön fel vízközé, hogy a napsütés jótékony hatását élvezze. Táplálkozását tekintve mindenevő hal. Előszeretettel fogyasztja a különféle rovarokat, lárvákat, csigákat, kagylókat, de a magokat sem veti meg. Táplálékát a különféle fehérjék, szénhidrátok, és keményítők teszik ki. Ezek egymáshoz viszonyított aránya az év közben váltakozik. A viszonylag hideg vizekben inkább a fehérje dús anyagokat (élőanyag) részesíti előnybe, és ahogy melegszik a víz, úgy vesz magához több keményítőben és szénhidrátban gazdag tápanyagokat (magok, pl.: kukorica). Hazánk természetes vizeiben a ikrások 3 - 4, az tejesek 2 – 3 évesen érik el az ivarérettséget. Az ívás rendszerint 18 – 22 fokos vízben megy végbe. Ívási ideje májustól júniusig tehető, de előfordulhat, hogy ez hamarabb kezdődik el, vagy később végződik. Az ikrás testtömeg-kilogrammonként 150-200 ezer, 1-1,5 mm átmérőjű, szürkészöld színű ikrát rak le. A 3-4 nap után kikelő lárvák 6-7 mm hosszúak. Húsa közepesen szálkás. Méret és tilalmi időszak által védett hal. Ívási ideje: május – június Tilalmi időszak: május 2. – június 15. Méretkorlátozása: 30 cm

Ponty, Tőponty (Cyprinus carpio carpio m. acuminatus) Hazánk horgászható halai közül a legjelentősebb a horgászok körében a ponty. A világ talán egyik leggazdagabb halcsaládjába, a pontyfélék csoportjába tartozik. Testalakja részben örökletes, részben környezeti tényezők hatására jelentős változékonyságot mutat. A természetes vizeinkben előforduló vadpontynak két formáját különítik el, különösen a profilindex és a fejindex eltérő értéke alapján. A profilindex a ponty testhosszúságának és testmagasságának a hányadosa, és ez alapján jól elkülöníthetőek a horgász által ismert jellegzetes pontyformák. A tő ponty a nyurgapontynál valamivel magasabb hátú, a két testméret aránya 28-36 %.A száj harmonikaszerűen kinyitható, csúcsba nyúló. A felső ajkon 1-1 hosszabb, a száj szögletében pedig 1-1 rövidebb bajuszszál található. Fejének és testméretének méreteihez képest a szeme közepes nagyságú. Homloka széles és erősen domború. Mellúszója széles, hosszú, a hátúszó hosszú és magas, széle egyenesen levágott. A farkalatti úszó rövid, közepesen magas, utolsó osztatlan sugara kemény tüske, melynek hátulsó oldala fogazott. A farkúszó nagy és erősen kivágott. Pikkelyei nagyok, vastagok, erősen ülnek. Testalkatához hasonlóan színe is rendkívül változatos. A hát leggyakrabban sötét olajzöld vagy olajbarna, a testoldal zöldessárga, a has sárgásfehér vagy fehér. Külleme alapján talán a kárásszal a legegyszerűbb összetéveszteni. A legfontosabb eltérő testrész a száj, amely a kárásznál nem harmonikaszerűen nyílik, és nincsenek körülötte bajuszszálak. Elterjedését tekintve az álló-, és folyóvizekben egyaránt megtalálhatóak. Előszeretettel tartózkodik a gyorsan felmelegedő, erősen iszapos, nádassal és hínárral borított részeken. Folyóvizeken kedveli a csendes, langos részeket. Általában fenék vagy fenékközelben tartózkodó hal, de tavasszal gyakran jön fel vízközé, hogy a napsütés jótékony hatását élvezze. Táplálkozását tekintve mindenevő hal. Előszeretettel fogyasztja a különféle rovarokat, lárvákat, csigákat, kagylókat, de a magokat sem veti meg. Táplálékát a különféle fehérjék, szénhidrátok, és keményítők teszik ki. Ezek egymáshoz viszonyított aránya az év közben váltakozik. A viszonylag hideg vizekben inkább a fehérje dús anyagokat (élő táplálék) részesíti előnybe, és ahogy melegszik a víz, úgy vesz magához több keményítőben és szénhidrátban gazdag tápanyagokat (magok, pl.: kukorica). Hazánk természetes vizeiben a ikrások 3 - 4, az tejesek 2 – 3 évesen érik el az ivarérettséget. Az ívás rendszerint 18 – 22 fokos vízben megy végbe. Ívási ideje májustól júniusig tehető, de előfordulhat, hogy ez hamarabb kezdődik el, vagy később végződik. Az ikrás testtömeg-kilogrammonként 150-200 ezer, 1-1,5 mm átmérőjű, szürkészöld színű ikrát rak le. A 3-4 nap után kikelő lárvák 6-7 mm hosszúak. Húsa közepesen szálkás. Méret és tilalmi időszak által védett hal. Ívási ideje: május – június Tilalmi időszak: május 2. – június 15. Méretkorlátozása: 30 cm

Ponty, Tükörponty (Cyprinus carpio Linné) Hazánk horgászható halai közül a legjelentősebb a horgászok körében a ponty. A világ talán egyik leggazdagabb halcsaládjába, a pontyfélék csoportjába tartozik. Testalakja részben örökletes, részben környezeti tényezők hatására jelentős változékonyságot mutat. A természetes vizeinkben előforduló vadpontynak két formáját különítik el, különösen a profilindex és a fejindex eltérő értéke alapján. A profilindex a ponty testhosszúságának és testmagasságának a hányadosa, és ez alapján jól elkülöníthetőek a horgász által ismert jellegzetes pontyformák. A száj harmonikaszerűen kinyitható, csúcsba nyúló. A felső ajkon 1-1 hosszabb, a száj szögletében pedig 1-1 rövidebb bajuszszál található. Fejének és testméretének méreteihez képest a szeme közepes nagyságú. Homloka széles és erősen domború. Mellúszója széles, hosszú, a hátúszó hosszú és magas, széle egyenesen levágott. A farkalatti úszó rövid, közepesen magas, utolsó osztatlan sugara kemény tüske, melynek hátulsó oldala fogazott. A farkúszó nagy és erősen kivágott. Pikkelyei nagyok, vastagok, erősen ülnek. A tógazdasági nemes pontyok örökletes pikkelyezettsége alapján elkülönítik a pikkelyes, a tükrös, oldalsoros és az ún. bőrponty változatokat, amelyeknek számos variációja ismert. A tükörpontyot előnyben részesítik a halgazdaságok, mert pucolásuk kevesebb vesződséggel jár, ugyanis csak a fel háti gerincvonalon húzódik egy pikkelysor, illetve a farkúszónál néhány pikkely. Testalkatához hasonlóan színe is rendkívül változatos. A hát leggyakrabban sötét olajzöld vagy olajbarna, a testoldal zöldessárga, a has sárgásfehér vagy fehér. Elterjedését tekintve az álló-, és folyóvizekben egyaránt megtalálhatóak. Előszeretettel tartózkodik a gyorsan felmelegedő, erősen iszapos, nádassal és hínárral borított részeken. Folyóvizeken kedveli a csendes, langos részeket. Általában fenék vagy fenékközelben tartózkodó hal, de tavasszal gyakran jön fel vízközé, hogy a napsütés jótékony hatását élvezze. Táplálkozását tekintve mindenevő hal. Előszeretettel fogyasztja a különféle rovarokat, lárvákat, csigákat, kagylókat, de a magokat sem veti meg. Táplálékát a különféle fehérjék, szénhidrátok, és keményítők teszik ki. Ezek egymáshoz viszonyított aránya az év közben váltakozik. A viszonylag hideg vizekben inkább a fehérje dús anyagokat (élő táplálék) részesíti előnybe, és ahogy melegszik a víz, úgy vesz magához több keményítőben és szénhidrátban gazdag tápanyagokat (magok, pl.: kukorica). Hazánk természetes vizeiben a ikrások 3 - 4, az tejesek 2 – 3 évesen érik el az ivarérettséget. Az ívás rendszerint 18 – 22 fokos vízben megy végbe. Ívási ideje májustól júniusig tehető, de előfordulhat, hogy ez hamarabb kezdődik el, vagy később végződik. Az ikrás testtömeg-kilogrammonként 150-200 ezer, 1-1,5 mm átmérőjű, szürkészöld színű ikrát rak le. A 3-4 nap után kikelő lárvák 6-7 mm hosszúak. Húsa közepesen szálkás. Méret és tilalmi időszak által védett hal. Ívási ideje: május – június Tilalmi időszak: május 2. – június 15. Méretkorlátozása: 30 cm

Sebes pisztráng (Salmo trutta m. fario Linné) A sebes pisztráng világviszonylatban is a legismertebb sporthalak egyike. Sajnos hazánkban kevés olyan hidegvízű patak és tó van, amelyben a pisztrángfélék természetes életfeltételeiket megtalálják. Tipikus élőhelyét a búvóhelyekben gazdag tiszta vizű hűvös, oxigénben gazdag hegyi patakok képezik. Teste zömök, kerekded és apró pikkelyekkel borított. A testét fehérudvarú, piros és fekete pettyek tarkítják. Feje viszonylag nagy. Szája csúcsba nyíló. Szeme közepes nagyságú. A szájban, az állkapcson erős ragadozófogak találhatóak. A hát és farokúszó között egy zsírúszó van. Háta zöldesbarna vagy olajzöld, oldala a has felé sárgászöldbe megy át. Ivarérettségét a tejesek 3 – 4, az ikrások 4 – 5 éves korban érik el. Az ivarérett egyedek már szeptember hónapban elindultnak folyással felfelé, hogy lerakják a patakok sekély részeire ikráit. A nőstény 200 – 1000 darab, sárgás színű, 4 – 5 mm átmérőjű ikrát rak a már előre megtisztított kavicsos gödörbe. Az embrionális fejlődés 80-100 napig tart, a kikelő lárvák 12-14 mm hosszúak. Könnyen összetéveszthető a szivárványos pisztránggal, ritkábban a természetvédelmi oltalom alatt lévő galócával és pénzes pérrel. Ha a farokúszóban fekete foltokat látunk egyértelmű, hogy szivárványos pisztrángot fogtunk. Ha nincsenek foltok a farokúszóban, a test színezetét is jobban szemügyre kell venni. A sebes pisztráng testén piros, barna és fekete pettyek egyaránt megtalálhatóak, egy részüket világos gyűrű veszi körül. Ha ezzel szemben a test mintázatát egészen apró x vagy félhold alakú pettyek alkotják, a halat késedelem nélkül helyezzük vissza életelemébe, mivel az galóca. Csak állati táplálékot fogyaszt: rovarlárvákat, vízre hulló rovarokat, rákocskákat, kisebb halakat. A nagyobb példányok kifejezetten ragadozó életmódot folytatnak. Horgászatának legjobb módszere a legyezés, de pergetéssel, apró körforgó villantóval is fogható. Ívási ideje: október - december Tilalmi időszak: október 1. – december 31. Méretkorlátozása: 22 cm

Sügér Perca fluviatilis Linné Szinte minden folyó és állóvizünkben megtalálható. A gyors folyású folyóvízi szakaszokat és patakokat kerüli. Kedvenc tartózkodási helye a növényzettel sűrűn benőtt öblök. Folyóvízen a gátak, mólók, vízbe dőlt fák, kőhányások környékén lelhető fel. Feje nagy, teste lapított. Szája nagy melyekben apró fogak rejtőznek. A farokalatti úszó rövid és magas, széle lekerekített. A faroknyele hosszú és alacsony, a farokúszó bemetszett. A mellúszók közepes hosszúságúak, a hasúszók a mellúszók alatt vannak. Testét apró, nehezen eltávolítható pikkelyek borítják. Feje és háta feketés sötétzöld, oldala fénylő zöldessárga, hasa sárgásfehér. Testét 5-9 sötét, feketészöld keresztsáv díszíti. A második hátúszó zöldes árnyalatú, a farokúszó zöldessárga, esetenként vörhenyes. A mellúszók áttetszőek, vörhenyesek, a has- és a farokalatti úszók élénkvörösek. 3 – 4 évesen éri el az ivarérettséget. A sekély vizű védett partszakaszokat választja ivóhelyéül. 1,5 – 2,5 mm átmérőjű ikráit a növényzetre, vízi tárgyakra ragasztja, melyek 8 – 16 napon belül ki is kelnek. Táplálkozását tekint elsősorban ragadozó hal, de a különféle planktonikus élőlényeket, halivadékokat is előszeretett elfogyasztja. Testméretét nézve nem nagyra növő hal, de a horgon jól védekezik. A nagyobb példányok apró villantóval pergetve vagy kishallal mártogatva akaszthatók meg. Méret és tilalmi oltalom alá nem helyezett hal.

Süllő (Stizostedion lucioperca Linné) Álló és folyóvízben egyaránt fellelhető. Folyóvizekben a kavicsos, homokos, közepes áramlású szakaszokon tanyázik. Az akadók, vízi műtárgyak, medertörések közvetlen környéken előszeretettel tartózkodik. Nappal inkább a fenékközelben van, de hajnalban és esti szürkületkor feljön vízfelszínre, hogy az ott összegyűlt küszcsapatokból lakmározzon. Teste oldalról alig lapított. Feje hosszúkás. Szája mélyen hasított és csúcsba nyíló. Száját számos apró fog övezi, ezek közül kiemelkedik két – két hosszabb ebfoga. Testét érdes tapintású pikkelyek borítják. Két hátúszója van, amelyek közel állnak egymáshoz, esetleg érinthetik is egymást, de nem nőttek össze. A két hátúszó egyforma magas. A farokalatti úszó rövid és magas, széle lekerekített. Faroknyele hosszú és alacsony, a farokúszó nagy, széle kivágott. Háta szürkészöld, oldalai ezüstös alapszínűek, a hátról kiindulva a test oldalán az oldalvonalon túlérő szabálytalan alakú sötét sávok húzódnak. Hasa sárgásszürke. Páros úszói halványsárga színűek, a két hátúszón és a farokúszón 4 - 5 sorban elhelyezkedő sötét foltok láthatók. Ivarérettségét a tejesek 4, az ikrások 3 éves korukban érik el. Ívása március – április hónapokra esik. A fák vízbe nyúló gyökérzetére rakja le ikráit. Testtömeg-kilogrammonként 130-200 ezer szem, 1-1,5 mm átmérőjű, sárga színű ikrát helyez el. A tejes a megtermékenyített ikrákat féltékenyen őrzi, tisztogatja. Az embrionális fejlődés ideje 12-14 °C-on 6-8 nap. Az ivadék életében igen kritikus szakasz a ragadozó életmódra való áttérés időszaka. A 4 – 5 cm hosszúságú süllők már halivadékokkal táplálkoznak. Mivel a ragadozó halak közül a süllőnek van a legkisebb garatnyílása, emiatt a keskenyebb táplálékhalakat választja. Nem olyan falánk hal, mint mondjuk a csuka, de ez valószínű összefüggésbe hozható azzal, hogy rendkívül lassan emészti meg elejtett zsákmányait. A süllő értékes halunk. Rendkívül szép külsejével kiérdemelné Magyarország legszebb hala címét. Ívási ideje: március – április Méretkorlátozás: 30 cm Tilalmi időszak: március 1. – április 30.

Szélhajtó küsz (Alburnus alburnus Linné) A küsz szinte valamennyi magyarországi álló-, és folyóvízében fellelhető. Egyes vizeken kevésbé, máshol tömegesen is előfordulhat bandákba verődve. Napsütésben a víz felsőbb rétegében, míg borult időben kicsit mélyebben 50-70 cm-en mozog. Oxigén igényes hal, de jól alkalmazkodik bizonyos fokú szennyezettséghez is. Teste nyújtott, erősen lapított. Szája félig felső állású, amely a felszínen található táplálékok begyűjtésére alkalmas. Háta kékeszöld, oldala ezüstös árnyalatú. Apró pikkelyei egész testét borítják, melyek érintés hatására könnyen leválnak. Szeme a fejéhez képest viszonylag nagy. A hátúszó magas, a mellúszók hosszúak, és hegyesek. A hát- és a farok úszó szürke, a többi áttetszően színtelen. Kis termetű hal, mely már 2 – 3 éves korában eléri ivarérettségét. Amikor a víz hőmérséklete a 15 C° hőmérsékletet meghaladja a küsz megkezdi ivását. Több szakaszban ívik áprilistól júniusig. Az ívások alkalmával egy anyahal az egész szezon alatt összesen 3-10 ezer 1-1,2 mm átmérőjű, enyhén sárgás színű ikrát rak le a homokos-kavicsos aljzatú víztereken. Az embrionális fejlődés 20 C° -on 3 – 4, 18 C° -on 8 napig tart. A fenékről kevésbé vesz fel táplálékot, elsősorban a víz felsőbb rétegében, vagy éppen a vízre hulló apró rovarokkal, bogarakkal, lárvákkal táplálkozik. Rövid életű halfaj, egyedei ritkán érik el a 10 évet. Ívási ideje: április – június Méret és tilalmi oltalom alá nem helyezett hal.

Szilvaorrú keszeg Vimba vimba Linné Hazánkban leginkább a paduc szinttáján alakult ki nagyobb állománya. Vándorló életmódot folytató hal. Folyóvizeinkben található meg, a keszegezés során amolyan járulékos hal. Teste megnyúlt, mérsékelten magas. Feje közepes nagyságú, orra megnyúlt. Innen kapta a „szilvaorrú” jelzőt is. A hátúszó rövid, szegélye egyenesen levágott. A kicsi hasúszó és a farokalatti úszó között a has éles, pikkelytelen. A farokúszó mélyen kivágott. Háta sötétszürke, kékesbarna, az oldalak ezüstös csillogásúak. A hát- és a farokúszó szürkés, a többi úszó fakósárga, tövük esetleg vörhenyes. Ívási időszakban a tejesek páros úszóinak és a farokúszójának töve narancsszínű, a test felső része sötétszürke, csaknem fekete. A hasvonalat követő élénksárga színű sáv teszi díszessé a halat. Májusban – júniusban ívik a folyóvizek sekély, kavicsos – sóderos részein. Ide rakja le 1,6 – 1,7 mm átmérőjű, narancssárga színű, erősen ragadós ikráit. Ivarérettségét 4 – 5 éves korában éri el. Először kerekesférgekkel, algákkal táplálkozik, majd később rátérnek az árvaszúnyoglárva fogyasztására. Télen is jól eszik, a vermelő helyeken jó eséllyel keríthető horogra. Ivási ideje: május - június Méret és tilalmi oltalom alá helyezett hal. Tilalmi idő: május 02 - június 15.

Szivárványos pisztráng (Oncorhynhus mykiss) A sebes pisztránghoz hasonló igényű és táplálkozású halfaj, de a rendszeres telepítések jóvoltából néhány víztározóban és kavicsbányatóban is megtalálható. Észak-Amerikából származó, tehát nem őshonos halfaj. Tipikus élőhelyét a búvóhelyekben gazdag tiszta vizű hűvös, hegyi patakok képezik. Testalkata hasonlít a sebes pisztrángéra, de annál valamivel magasabb, oldalról jobban lapított, feje a testhez viszonyítva kisebb. Háta kékesszürke, sötétszürke, néha zöldes-barnás és lilás-rózsaszín árnyalatú. Oldalai ezüstösek, hasi tája fehéres. Testét apró pikkelyek borítják melyek udvarnélküliek, fekete színűek, továbbá lilás-kékes színben játszódó sáv van az oldalán. A hát- és farokúszó között egy zsírúszót találunk. Tavasszal ívik amikor a vizek hőmérséklete eléri a 10 – 15 oC-ot. A kavicsba ásott gödrökbe az ikrás 500 - 2000 szem, 4 - 5 mm-es átmérőjű aranysárga ikrát rak. Az embrionális fejlődés 32 – 36 nap után indul be. A kifejlett egyedek puhatestűeket, férgeket, rovarlárvákat, rákokat, halakat és ikrát fogyasztanak. Horgászatának legjobb módszere a legyezés, de pergetéssel, apró körforgó villantóval is fogható. Ívási ideje: február - április Tilalmi időszak: Országos tilalmi ideje nincs, mivel nem őshonos halfaj és rendszeresen szaporodó, önfenntartó állományt nem képez. Egyes vizeken a telepítést követően rendelhetnek el fogási tilalmat. Méretkorlátozása: 22 cm

Törpeharcsa Ictalurus nebulosus Lesueur A 20. század elején Észak-Amerikából hozták be Európába, hogy egy nagyobb példányú harcsafajt honosítsanak meg. Azonban nagyban tévedtek az importőrök, ugyanis a faj törpe növésű volt. Míg hazájában, Amerikában nem ritka a 2-3 kilós példányok, addig nálunk a 30-40 dekások már igazi ritkaságnak számítanak. Rendkívül igénytelen hal, az oxigénhiányos vízben is jól érzi magát. Holtágakban, csatornákban, lassú folyású patakokban, folyóvizekben, állóvizekben egyaránt fellelhető. A gyorsan felmelegedő, iszapos medrű vizeket kedveli. Tavasszal, ősszel a sekélyebb gyorsan felmelegedő, nyáron a mélyebb részeket keresi fel. Nappal kevésbé mozog, inkább éjszaka aktív. Könnyen összetéveszthető a harcsával. A legjobb megkülönböztetési pont az, hogy a törpeharcsának 4 bajuszszála van, míg a harcsának 6 darab. Hát- és mellúszójának első sugara kemény, tüskeszerű, faroktöve elején a pisztrángfélékre jellemző zsírúszó található. Szája nagy, szeme kicsi. A hátúszó rövid, de elég magas. Farokúszója nagy, széle enyhén kimetszett. Teste pikkelytelen. Háta és a feje felső része olajbarna, feketésbarna, néha ibolyás árnyalattal. Oldala a has felé világosodó sárgásbarna, elmosódott márványozottsággal, sötétbarna foltokkal tarkítva. Hasa sárgásfehér. A fiatalabb példányok gyakran rózsaszínűnek tűnnek. Némely vízterületen színük agyagsárga. Az írisz ezüstös. Az úszók a testoldalhoz hasonló színűek, de világosabb árnyalatúak. Ivarérettségét a nőstény 3, a hím 2 évesen éri el. Április végétől május végéig ívik párosával. Az ikrás az általa készített gödörszerű fészekbe 1-5 ezer, 3 mm átmérőjű ikrát rak le. A fészket a szülők őrzik, amíg az ikrák fejlődnek. Állati eredetű táplálékát a fenéken keresi, az ott felkínált gilisztával csalizott horgot szinte minden óvatosságról megfeledkezve habzsolja föl. Sok bosszúságot okozhatnak a semmire sem használható apró példányok és a rendszerint mélyen lenyelt, nehezen kioperálható horog. Állománya az utóbbi években megcsappant a tudatos ritkítások és törpeharcsa csapdák kihelyezésének köszönhetően. Ívási ideje: április - május Méret és tilalmi oltalom alá nem helyezett hal.

Vágótok Acipenser güldenstaedti Brandt Folyóvízi hal, a Dunában és Volgában lelhető fel. A két folyóban eltérő fajok alakultak ki. A folyószabályozások során állománya megcsappant, ma már igen ritka halnak számít. Teste megnyúlt, orra tompa, rövid. A szájnyílás keresztirányú, kicsi. Szája körül jellegzetes bajuszszálak találhatóak melyek simák és rövidek. Az alsó ajak középen megszakított, a felső ajak közepén jellegzetes nyereg található. Színe tág határok között mozog. Hátoldala szürkésfekete, piszkoszöld, szürke, kivételesen citromsárga. A fiatal egyedek hátoldala kék, hasoldala fehér. Ivarérettségét a tejes 9, az ikrás 11 éves korában éri el. A mély vizű köves, kavicsos mederszakaszokon ívik, ide rakja le 2,8 – 3,8 mm átmérőjű ikráit. Egyre gyakrabban figyelik meg a sekély vizű, homokos szakaszokon ívását. Lassan növekvő hal, csak 11-12 évesen érik el az egy méteres testhosszt. Élete első fázisában zooplanktonokkal táplálkozik, majd fokozatosan felkerül étlapjára a különféle, rovarok, rákok. A nagyobb példányok a gébféléket is előszeretettel fogyasztják. Ívási időszak: február - március Vigyázat védett hal!

Viza Huso huso Linné Tengerekben élő faj, csak az ivás során vándorolnak a folyókba. Két csoportot különítünk el. Az egyik már ősszel a folyók torkolatához vonul és ott is telel, míg a másik csak tavasszal kezdenek el a folyók felső szakaszai felé vándorolni. Nagyra növő hal. Orra rövid, ami a növekedése során egyre kisebb lesz. A hát és az oldalak hamuszürkék vagy olykor feketék. A hasoldal fehér, az orr sárgás. A hátoldali vértek oválisak. Az oldalvértek fogazottak, a hasoldaliak alul bőrrel vannak fedve. A vértsorok között számos kicsiny csontlemez található. Szája sarló alakú, melyek körül bajuszszálak találhatóak. A bajuszszálak hosszúak, levél alakúak, hátra simítva elérik a felső ajkat. Ivarérettségét a tejesek 9-22, az ikrások 2-16 évesen érik el. Ívása márciustól – májusig tehető, ikráinak száma a 100000 és több millió közé sorolható. Ivóhelyéül a folyók kavicsos, köves, homokos mederszakaszait választja. A lárvák kikelésük után gyorsan növekednek. A hároméves egyedek már elérhetik az 1 m testhosszt és a 6 kg-s testsúlyt. Tápláléka változatos. Az elején bentonikus szervezetek fogyasztanak, majd később a halakat, rákokat is elfogyasztják. Régen a viza hazánk meghatározó halfaja volt, mára már ritkaságszámba megy egy-egy példány elejtése. Nagyobb vizát az elmúlt száz év alatt mintegy 28 alkalommal fogtak a halászok. Az utolsó ismert példányt 1987-ben fogták a paksi halászok, 181 kg volt. Ívási időszak: március – május Vigyázat védett hal!

Vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus Linné) Vizeink talán egyik legszebb és legszínesebb hala. Álló-, és folyóvizekben egyaránt megtalálható, de jelentős állománya inkább az állóvizekben van. Előszeretettel tartózkodik a sűrű növényzettel benőtt, sekély vizekben, ahol a víz gyorsan felmelegszik a napsugarak jótékony hatásának köszönhetően. Óvatos hal, ezért a nyílt vízterületet kerüli. Ahol nincs jelentős mennyiségű vízinövény, ott nem érzi jól magát, ezért ilyen helyeken nem tud jelentős állomány kialakulni. Hamar eltűnik azon vizekből, ahol a vízi növényzet erősen megfogyatkozik. Nem túl nagyra növő hal, a tenyeres 10-30 dekás egyedek tekinthetőek átlagosnak. Az ennél nagyobb példányok már ritkaságnak számítanak. Teste zömök, oldalról lapított. A farok nyél rövid és magas. A fej aránylag kicsi, a homlok egészen lapos. A száj felső állású. Az úszók közül a mell- és a has úszó aránytalanul kicsi, a hát- és a farok úszó jól fejlett. Pikkelyei nagyok, kemények és vastagok. A háta inkább zöldes-fekete, oldala sárgaréz csillogású. Páros úszói, valamint a farok alatti úszója vérvörös, melyre neve is utal. A hát- és a farok úszó szürkés alapszínű, vörhenyes árnyalattal. A bodorkával könnyen összetéveszthető. Ivarérettségét a hímek 3, míg a nőstények 2 éves korukban érik el. Az ívás áprilistól júniusig tart. Az ikrások a vízfelszín közelében rakják le a növényekre 1,0-1,7 mm átmérőjű ikráikat, amelyek száma 90-230 ezer között változik. A megfelelő ívási vízhőmérséklet tág határok között mozog, 15 – 24 Co -ig terjedhet. Tipikusan csapatban élő hal. Nyáron a víz felsőbb rétegében található meg, télen viszont fenék közelben. Fő táplálékát a magasabb rendű vízi növények teszik ki, de szívesen fogyaszt különféle planktonokat, lárvákat. Húsa nem különösebben ízletes, enyhén kesernyés, közepesen szálkás. Ívási ideje: április – június Méret és tilalmi oltalom alá nem helyezett hal.